Helyek

Mi lesz veled, Életfa?

1/12

Sétáló utca Nyíregyházán 2008-ban

?>
Sétáló utca Nyíregyházán 2008-ban
?>
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban
?>
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban
?>
Vízmedence, 2008 augusztus
?>
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban
?>
Életfa  - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
?>
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
?>
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
?>
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
?>
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
?>
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
?>
1/12

Sétáló utca Nyíregyházán 2008-ban

Mi lesz veled, Életfa?
Helyek

Mi lesz veled, Életfa?

2011.04.04. 12:49

Cikkinfó

Szerzők:
Garai Péter

Földrajzi hely:
Nyíregyháza, Magyarország

Építészek, alkotók:
Bán Ferenc

Vélemények:
26

Dosszié:

Nyíregyházán, a százhúszezres szabolcsi megyeszékhelyen van egy szűk csoport, akik szűnni nem akaró gyűlölettel hergelik a helyieket a főtéren álló szökőkút ellen. A pár száz főt számláló „nem-tetszik" csoport különféle portálokon, internetes szavazásokkal és hozzászólásokkal tiltakozik a Bán Ferenc tervei alapján, szakmai zsűrik támogatásával készült, valóban nem mindennapi szobor elbontása, de legalább áthelyezése érdekében. A felelős vezetők bizonytalankodnak, a szakma hallgat, az alkotó megalázva. A kortárs művészet esete az utólag heccelőkkel - Garai Péter helyzetjelentése.

Hosszas előkészítő munka, számos tervváltozat, bő egy évig tartó építkezés és nagy várakozások után 2008. április 17-én adták át Nyíregyházán a Korzó bevásárlóközpontot, a hozzá vezető, gyalogos zónává alakított Dózsa György utca belső szakaszát, valamint a keleti irányban kibővített és átalakított Kossuth teret. A mintegy 10 milliárdos beruházás döntően magánbefektetői forrásokból valósult meg, ebből a római katolikus templom előtti tér rendezése 800 millió forintba került. A sétálóutcát és a tér átalakítását a város ajándékba kapta, a beruházóval kötött megállapodásnak megfelelően.

 

Sétáló utca Nyíregyházán 2008-ban
1/12
Sétáló utca Nyíregyházán 2008-ban

Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban
2/12
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban

Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban
3/12
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban

Vízmedence, 2008 augusztus
4/12
Vízmedence, 2008 augusztus

Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban
5/12
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban

 

 

A legnagyobb tiltakozást az egymással szemben elhelyezkedő templomot és városházát összekötő, fő tengelyre komponált nagyméretű vízmedence és a közepébe ültetett, szegecselt acéllemezekből felépített, absztrakt formájú - a koncepció szerint stilizált életfát formázó - szökőkút váltja ki. Az ellenzők főként a tömegformálást, a túlzott méretet, a lezúduló víztömeg morajlását, valamint magát a telepítést kifogásolják.

A tervezés történetéről Bán Ferenc Kossuth- és Prima Primissima-díjas építész elmondta, hogy a szökőkút formájának alapötlete még az 1970-es évekből származik, amikor a Beloiannisz tér (ma Hősök tere) átalakítására kiírt tervpályázatra elkészítette a víz-kockát létrehozó, forradalminak számító koncepcióját, amelyet végül nem adott be. Makett is készült róla, ám az idők folyamán sajnos elkallódott. A korszellemnek megfelelően az alkotás akkor vasbetonból készült volna, a mostani megbízás alkalmával tért át a ma jóval divatosabb acéllemez-burkolatra. Az ágakat felül összefogó vízszintes keret a mozgatott vízmennyiséghez kapcsolódó gépészet helyigénye miatt hízott meg, az építész ezt jóval laposabb, tálcaszerű megjelenésűnek képzelte - ez az életfa-ősforrás metaforát jobban erősítette volna. Az építkezést személyesen nem tudta felügyelni, mert éppen annak kezdetén kórházba került, a szökőkutat már csak teljesen készen láthatta.

A víz, mint a mélyről feltörő őserő és az ember által megszelídített, csatornákba és csövekbe kényszerített éltető elem kifejezése szép gondolat, az egykor homokos-mocsaras területre épült város főterén állva - kis túlzással - akár a (helyi) mikro-világ köldöke koncepció is eszünkbe juthat. A lezúduló, permetező, szertehulló - olykor szél által is borzolt - víztömeg áramló jellege miatt sokszor nem képes megidézni a kívánt szigorú geometrikus forma képzetét, a sűrű vízfüggöny viszont jól eltakarja a forrás foglalatát képező szerkezetet, s ezáltal anyagtalanná teszi. Ez különösen este, a sejtelmes éjszakai kivilágításban érzékelhető. Az építész célja a kút körül egy kis mélységű, használható vízmedence létrehozása volt, ami meg is valósult, hiszen a meleg napokban a gyerekek előszeretettel szaladgálnak benne. A telepítés és a víztükör geometrikus rendszere Bán Ferenc elképzeléseit tükrözi, a sétálóutca további részletei Szabó Gábor tájépítész nevéhez fűződnek.

2008. április 10-én - még az átadás előtt - Csabai Lászlóné akkori polgármester a Nyíregyházi Napló városi lapban ezt nyilatkozta: "A szökőkút kezdettől fogva megosztotta a véleményeket. Magam is úgy vélem, túl modern alkotás ezen a területen. ... de a szakma, az egyház és a műemlékvédelem is elfogadta." A szökőkút látványtervei is láthatóak voltak 2007-ben a Kossuth téren közszemlére tett elképzelések, a "tágas, izgalmas, modern városrész" megteremtéséről szóló víziók között.

 

 

Életfa  - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
6/12
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március

Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
7/12
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március

Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
8/12
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március

 

2008. április 24-én Z. Pintye Zsolt újságírónak a teljes beruházásról szóló írásában ezt olvashattuk a Nyíregyházi Naplóban: "Az új belváros legnagyobb problémája, hogy nem sikerült bensőségessé tenni. A modern, letisztult formák sterillé változtatták. Nem sikerült a mítoszteremtés sem. Egyenlőre nincsen olyan szobor, kút, dombormű, amitől az új belváros igazán nyíregyházi lenne." (A Kossuth tér közelében áll ugyan a - Nagy Benedek szobrászművész nevéhez fűződő - város alapítóinak emléket állító szoborcsoport, ám az jóval korábban, a millenniumra készült el.)

2009-től egyre erősödtek azok a hangok, amelyek a szökőkút elszállítását, áthelyezését, sőt újabban lebontását szorgalmazták. December 8-án a lapok arról tudósítottak, hogy az Iwiw közösségi portálon klub alakult "Akiknek nem tetszik a nyíregyházi vaslemez szökőkút" néven és már mintegy százan csatlakoztak hozzá (a tagok létszáma jelenleg 200 körül jár). A legtöbb hozzászólás és vélemény Szabolcs-Szatmár-Bereg megye napilapja, a Kelet-Magyarország által már korábban elindított, Kelet-V@rosvita elnevezésű levelezőlistára (varosvita/kukac/kelet.hu) érkezett és érkezik jelenleg is. Egyre érdekesebb és hajmeresztőbb ötletek, elképzelések láttak napvilágot, amelyek sokszor nélkülözik a meggondolt, szakmailag megalapozott állásfoglalást. A "monstrum" által keltett "dübörgő zaj" az arra járók egy részében ellenérzést váltott ki és a tér eddigi csendjének, hangulatának eltűnését kérték számon. Többen panaszkodtak arra, hogy a szökőkút nagy mérete és elhelyezkedése miatt "nem lehet a templomot jól fotózni."  Az egyik legbizarrabb felvetések egyike minden bizonnyal az, hogy építsék át csendesebb működésűre, és az ehhez szükséges 15-20 millió forintot a városban élők családonkénti 1000-10000 forintos adományaiból lehetne finanszírozni.  Ilyen és hasonló vélemények olvashatók a levelek között. A helyi médiában önkéntesek felajánlásai is megjelentek a szökőkút díjmentes lebontására vonatkozóan. Cservenyák Katalin újságíró szerint "ha a Korzó (bevásárlóközpont) elé teszik, ott senki sem szólt volna..." Többen viszont azt firtatják, hogy valóban ez-e most a legfontosabb megoldandó kérdés a városban.

2010. augusztus 17-én a nem csituló vitákra reagálva Csabai Lászlóné polgármester azt hangsúlyozta, hogy a terv számos egyeztetésen ment keresztül, amelyet a beruházók, a tervezők, a főépítész és a szakemberek is egyhangúan támogattak, a Kossuth téren kiállított tervekre pedig - akkor - nem érkezett érdemi kritika és észrevétel a lakosság részéről. A tervező, Bán Ferenc a megkeresésekre azt válaszolta: "...minden fórumon átment és senki sem szólt ellene. Meg kellene kérdezni a szakmát..." Az építészet és szobrászat határmezsgyéjén elhelyezkedő, köztük kapcsolatot kereső, újító szellemű műalkotásban a szakemberek a város nyitottságát és jövőbe tekintő, fejlődni, gyarapodni akarását is kifejező hangot érezhették, hallhatták meg.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Építész Kamara elnöke, Kulcsár Attila Ybl-díjas építész 2011. február 1-jén kelt, a Kelet-Magyarországban megjelent levelében ezeket írta: "A város soha nincs kész. Állandóan változó organizmus. Magunknak építjük, de a jövőnek is szánjuk. Így akarták ezt elődeink is. ... A változásban a bontás is benne van, és új építése is.... A város egy kőrengeteg. A természet a föld, levegő, víz forrása. Az ember a városban is idézeteket hoz létre régi környezetéből. Nosztalgiázik, amikor parkot, erdőt, jó levegőt, vízfelületeket, madárfüttyöt és csobogást hoz létre mesterségesen a motorizált kőlabirintusban. Vannak szerencsés fekvésű városok, ahol hegy áll és élővíz folyik, Nyíregyháza nem ilyen. Szerencsére parkjai vannak, erdeje, tavai hullámoznak a zöld övezetben. ... A városközpontban szökőkutak idézik a patakok csobogását. Az utóbbi években született néhány. A szökőkutakat vízforgatók működtetik, azt villanyáram. De a közvilágítást is. Egyes városoknak ez megéri. ... A szökőkutak néha azért párosulnak szobrokkal, térplasztikákkal, hogy víz nélkül is attraktívak legyenek." Írásának végén több hasonló jellegű, kortárs alkotást említett Európa nagyvárosaiból (Zaragoza, Larvik, Lisszabon). A városvitázók közül többen megerősítették, hogy a téli álmát alvó szökőkút látványa még erőteljesebben kiemeli annak formáit, az ünnepek idejére ráapplikált karácsonyi díszítés pedig csak ront a helyzetén.

 

Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
9/12
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március

Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
10/12
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március

Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március
11/12
Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2011. március

 

 

2011 elején újra fellángoltak az indulatok. A vitába immár a Nyíregyházi Városvédő Egyesület is bekapcsolódott. Január 9-én honlapjukon szavazást indítottak az alábbi kérdésben: "Ön szeretné, ha lebontanák a Kossuth téri bádog szökőkutat?" Április 4-ig immár 350 szavazat érkezett az alábbi lehetséges válaszokra: "Igen, alig várom" (73,1%), "Nem, mert nekem tetszik" (10,0 %), "Ettől fontosabb feladatok is vannak" (14,9%), illetve "Már megszoktam" (2,0%). Január 22-től újabb kérdéssel bővült a véleménynyilvánítás köre: "Ha a Kossuth térről elvinnék, Ön hol állítaná fel a bádog szökőkutat?" Április 4-ig az előzőnél jóval kevesebb, 176 szavazat érkezett erre: "Sehol. Irány a MÉH!" (42,0%), "Valamelyik lakótelepen, ahol illik a modern környezetbe." (28,4%), "Elárverezném és a bevételt az új kivitelezésére fordítanám." (20,5%), illetve "Meghirdetném eladásra, hátha akad valaki, akinek tetszik." (9,5%). Ezek a szavazások egyáltalán nem nevezhetőek reprezentatívnak, azonban - valamennyire - talán a közhangulatot jellemzik. Január 19-én Békési Elemér, az egyesület vezetője a Városházán tartott egyeztetésen hangsúlyozta: "az előzőekből is látszik, hogy eddig nem volt megfelelő a kommunikáció a civilek és a város vezetősége, a döntéshozók között. Fontos volna, hogy ne ilyenkor vegyék fel a kapcsolatot, hanem már a döntések előkészítésénél."

2011. február 21-én Békési Elemér levélben kereste meg a város új vezetőjét, Kovács Ferencet, amelyben a szökőkút lebontását és egy új, a környezetébe jobban illeszkedő építését szorgalmazta. A polgármester azt nyilatkozta, ő is szívesen látná más helyen a városban és erre lát reális esélyt. Az egyesület már egy éve foglalkozik alternatív szökőkút-tervek készítésével erre a helyszínre, azonban ezek tartalmát és a tervező személyét egyelőre homály fedi. Elgondolkodtató, hogy egy 120.000 fős városban kétszáz ember véleményére apelláló csoport azonnal a bontást helyezi előtérbe...

A tervezési-építési folyamattal kapcsolatban felvetődhet, hogy hogyan történhetett meg az, hogy a városlakók csak a munkák befejezése után szembesültek igazán a végeredménnyel? Ha pedig már megépült valami, akkor bármilyen változtatást, döntést csakis felelős módon, széleskörű konszenzussal és elsősorban szakmai elvek mentén lenne szabad meghozni.

Garai Péter

Kapcsolódó oldalak:

A Nyíregyházi Városvédő Egyesület honlapja
Videó a téli álmot alvó szökőkútról   
Szökőkutat bontanának a nyíregyházi városvédők

Vélemények (26)
verocs79
2011.04.07.
16:25

Teljes mertekben egyet ertek mb and Gyulai Istvan kommentjeivel. Bar en is csak a kepek alapjan es laikuskent tudok velemenyt mondani. Megjegyeznem, hogy a Nyiregyhazi csak egy pelda a szerintem ketes eredmenyu foter atalakitasok kozul ( ami manapsag szinte mindem Mo-i varosban a varosrehabilitaciok fo fokusza )Nagyobb varosokban sok szazmillios / sokszor milliardos projektek valosulnak meg, de vajon ezek a lakossag / laikusok szempontjabol valoban ilyen jelentos erteket, eletminoseg javulast eredmenyeznek ? Sokszor talan a "kevesebb tobb " elvet kovetve letisztultabb, minosegibb megoldasok szulethetnenek. A rengeteg kulonfele diszko, stilusban nem mindig harmonizalo utcabutorok kaotikus hatast keltenek. Nem is beszelve arrol hogy a beepitett ko / beton alapu utcabutorok nagyon hamar leamortizalodnak. Valoban sokkal jobb, hangulatosabb hatast lehetne elerni tobb zold felulettel, ami egyreszt egy kellemes nyugtato latvany a szemnek, a nyari hosegben javitja a mikroklimat as harmonikus egysegbe fuzi az epitett kornyezet kulonbozo stilusu elemeit. ( Elnezest az ekezetek miatt - remelem mondanivalom nagyjabol igy is ertheto volt ) Veronika79

styx42
2011.04.06.
13:36

Garai Péternek üzenem, hogy a helyi szakma megvédte a szökőkutat. A tőlem idézett szöveg a Keletmagyaroroszág című lap összevágott cikke. Egy másik, elvetett szökőkúthoz is kapcsolódó eredeti véleményem olvasható, látható - a csatolt, vágatlan cikkemben, amely a honlapjukon jelent meg, és a városvédők plebejus haragját is kiváltotta. http://www.nyirvave.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=75:varosfejlesztes-es-varosvedelem-az-epitesz-varosved-szemevel&catid=40:olvasoszoba&Itemid=67 Kulcsár Attila

Pákozdi Imre
2011.04.06.
14:27

@styx42: Ez megnyugtató. Azt pedig, hogy ilyen színvonalú elemző nyilvánosságot kaphatott ez a - sokunk szerint - remekmű és a körülötte, minden oldalról (kicsit még az alkotó részéről is) elkövetett botlások története, nagy dolog.

zapata
2011.04.05.
19:05

Először szobrász barátomtól hallottam a kútról, akit annak kelet-európai technikai szívonala mérgelt fel, mármint a szegecselés. A képeken ez nem látszik, csak azokon a közeli fotókon, amiket ő mutogatott nekem. Az én kivitelezői prudukciókon edződött szememet ezek kevésbé bántották, inkább az ezeken a képeken is jól látható formával nem vagyok kibékülve, erőltetettnek és esetlegesnek érzem, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy ott van, ahol van. Régen jártam már Nyíregyházán, megjegyzem elsősorban a művelődési házat megnézni tértem be oda. Az azon kívüli vizuális emlékeim már meglehetősen halványak, kivéve a tágas főtér látványát, a templom és a városháza térbeli összjátékát. Ahogy megnéztem ezt most a Google-n, sajnos a monumentális teret sikerül egyre jobban felszabdalni. A kút pedig ennek a folyamatnak a része. Az sem erénye, hogy meglehetősen érzéketlenül tenyerel bele a templom látványába, éppen a kaput takarja ki belőle a főnézetben. Talán legnagyobb baja pedig az, hogy ötletet adott. Mármint a szökőkút ötletét, ami egyáltalán nem hiányzott a templom-városháza tengelyből, nem erősíti azt, hanem gyengíti. Képzeljük el, hogy a folyamat megy tovább és polgármester beváltja a fenyegetését. Ezt a kutat elviszik a lakótelepre és a megvalósul az a horror, ami a városvédő egyesület honlapján látható! Van több hely is ebben a környezetben, ahol jól el lehetett volna helyezni akár ezt a kutat is. Sokaknak feltehetően akkor se tetszett volna, de bizonyára nem lett volna belőle ekkora ügy. Remélem, nem ez volt a cél.

miklosit
2011.04.05.
13:33

Az a baj, hogy jelen esetben a kérdés egyáltalán nem a szoborról szól. Bár már az ország más részére sodort az élet, 18 évig éltem Nyíregyházán, s utána az ország néhány más városaiban is (Győr, majd Budapest) s így - azt hiszem - úgy tudom kívülről szemlélni a dolgokat, hogy közben pontosan ismerem a nyíregyházi gondolkodásmódot is. A nyíregyháziak általánosságban erősen lokálpatrióták, és van bennük-bennünk egy erős bizonyítani vágyás, megmutatni akarás is. Mindenre nagyon büszkék vagyunk ami szép és jó, vagy különleges, ami nyíregyházi, ugyanakkor nagyon alacsony az ingerküszöb a nyíregyháziak többségében az új dolgok befogadására, elfogadására. Minderre rátesz még egy lapáttal, hogy Nyíregyháza nem rendelkezik nagy történelmi múlttal mint város, nincsenek évszázados épített értékeink. A legrégibb épület, az evangélikus templom kb. 250 éves (elnézést, ha nem tudom a pontos adatokat), s a város főterén lévő épületek is mind a 20. század elején épültek. (a szoborral szemben álló Róm. kat templom 1904, a másik oldalt a Takarékpalota 1912, a templom melletti Korona Szálló 1895, stb.) Ezért a nyíregyháziak többségében mindenkiben benne van egyfajta múltkeresés, vágy az önigazolásra. Halottam saját ismeretségi körben olyan véleményt, hogy inkább valami kovácsoltvas szobor kellene, meg szép cirádás barokk lámpák, ami jobban illik Nyíregyháza történelmi múltjához… Ott van viszont a Bán Ferenc féle metabolista művház (1981) amire a mai Nyíregyháziak többsége nagyon büszke. Ha ma valaki ilyesmit tervezne Nyíregyházára, biztos hasonló visszhangja lenne, mint a mostani szobornak. Viszont a művházról tudja a többség, hogy ez jó, ettől híres Nyíregyháza, és hogy ennek nagy és jó pozitív híre van az országban. És hogy a szobrot el kellene -e bontani? Azt azért látni kell, hogy egy pár száz fős kisebbség kelti a hangulatot, mint ahogyan az lenni szokott Mo.-on, és egyáltalán nem reprezentálja a teljes lakosságot. Azt viszont saját tapasztalatból tudom, hogy a többség szemében a szobor furcsa, idegen, nem értik. Talán ha megtudnánk értetni az emberekkel azt, hogy nem feltétlenül rossz az, ami új és szokatlan, és el tudnánk hitetni az emberekkel, hogy ez jó, ettől a város fejlődik, az ország különböző pontjain a szobor öregbíti és nem csorbítja a város hírnevét, az emberek talán lassan elfogadnák, később megszeretnék és valami hasonló dolog történne vele, mint a művház esetében. És azt hiszem, ez nem csak Nyíregyházi probléma, az ország különböző pontjain vannak olyan jó kortárs szobrok, házak, amik a többségi társadalom szemében „csúnyák”, de a társadalom vizuális és építészeti kultúrájának jelenlegi hiányát csak úgy lehet fejleszteni (az építészetnek az alapfokú oktatásba való beillesztésén túl), hogy az emberekkel megszokatjuk, elfogadtatjuk, megszerettetjük, megértettjük a kortárs építészetet. Akkor talán 1 emberöltő múlva már nem a tüzépbarokk, babarózsaszín, polisztirolstukkós házak lesznek a vágyott elérendő családiház álmok, hanem a nívós, minőségi épületek, és az emberek szemében az építész nem kötelező púp lesz a háztervezés (bocsánat rajzolás) során. Mert most sajnos a munkáját tekintve a társadalmi megítélés szintjén az autószerelő, vagy a hűtőgépszerelő sokkal előrébb tart, mint az építész, mert házat rajzolni mindenki tud… Miklósi Tibor

Gyulai István
2011.04.05.
06:49

B.F. egy érték, amit létrehozott itt az is egy érték: haladni kell a korral, nem lehet historizáló motívumokat életre kelteni. Azonban a tér nem igazán egységes hiányoznak a zöld szigetek és több fa kellene. A fák között megbújva az életfa is jobban érezné magát. Zöld felülettel életet lehetne lehelni a térbe.

mB
2011.04.05.
06:00

A helyszínt csak fotókról ismerem, és most kiderült, hoyg nem is elég alaposan: a szökőkutat valamiért kő anyagúnak vagy burkolatúnak gondoltam. Közelebbi fotókat egyelőre nem találtam, így nincs igazán képem a közeli mejelenéséről, a kapcsolatokról, csak a képek alapján gondolkodom (és minden hozzátételt szívesen fogadok). Innen távolról tehát: érdekes hogy jószerivel csak a szökőkút formálásáról látszik folyni a beszélgetés, pedig több oldala is van a dolognak, amit a járókelő önkéntelenül is hozzáköthet: - jól használható-e a tér? Csak a képek alapján bizonytalan vagyok: ötletszeűen elhelyezett méterszer méteres zsámolyok, támla nélkül és egymástól jó messze: ezeken 2 percre le lehet ülni pihenni, de hosszabb ott-tartózkodásra nem ad lehetőséget. Sok díszburkolat, kevés az ottlétet, árnyékot, időtöltést biztosító elem. - vizuálisan rendben van-e, egyben van-e a tér? Csak a képek alapján ismét a bizonytalanság az erősebb: nagyon sokféle, egymástól különböző elem: hulladéktároló, lámpaoszlop, virágláda, másik virágláda, másik szemetes, másik lámpaoszlop (reflektor). És a szökőkút középen. Szinte minden elem üzenete a látvány, és nem a használat - viszont mintha látványként sem lennének összehangolva. - A szökőkút, mint központi elem a tér működésének, léptékének megfelelő eszközöket használ-e? A fentiek ellenére a tér gyalogosokat "szolgál ki", így a mindenkoori sétáló, "befogadó" azt nem csak messziről, de közelről is meg fogja tapasztalni. Ehhez képest - és a környezet részletezettségéhez képest - a szökőkút nagyon sematizált eszközrendszerrel dolgozik, közel érve semmivel nem nyújt többet/mást, mint messziről, sőt. Egyesek ezt talán egyfajta befejezetlenségérzéssel kötik össze - érzésem szerint nem csodálható, ha odaérve a sétáló csalódottságot érez. Nem gondolom (hangsúlyozottan nem) hogy egy köztéri alkotásnak ma bárminemű historikus formanyelven kéne megszólalnia, de az joggal lenne megfogalmazható, hogy legyenek rétegei, hogy tudjon vizuális 'üzenettel' szolgálni az azt távolról befogadónak, de a közelébe érkezőnek IS (ennek hiányában a laikus dekódolás az lehet - számomra teljesen érthetően -, hogy "nem szép"). Persze ehhez az igazi a személyes megtapasztalás kellene, ezért kíváncsi vagyok nálam tájékozottabbak véleményére vagy kiigazítására is - innen nézve viszont kérdés a közvetlen környezet is, azaz a vízfelület, ami további bizonytalanságot jelent: miközben minimális a mélysége (elvileg közel engedne), a valóságban a gyerekeken vagy a fiatal turistákon kívül senki nem szívesen gyalogol bele a csak pár centis vízbe is, így számomra nem világos, mennyire akar vagy nem akar a szobor a maga közelébe engedni (az én olvasatom az, hogy nem akar, hogy inkább látványként, szoborként definiálja magát, mint bejárható, megtapasztalható érzéki élményként, így viszont óhatatlan az összevetés vagy a kapcsolatok keresése a környezettel - mint látvány). Rendes és marasztaló ülőbútorok híján talán mindegy is hogy közel megyünk-e: a látogatás így is, úgy is csak pár perces lehet.

Pákozdi Imre
2011.04.05.
07:42

@mB: Bár mB sokoldalú hozzászólása meggyőzött, hogy esedékes debreceni utamat megnyújtsam Nyíregyházáig, de számomra addig is, sokat elárul a szobor és befogadó közege viszonyáról a cikk második mellékleteként megtekinthető videó. Ezen körbejárják a szobrot, téli állapotában. Azt kell mondjam, egyre jobban tetszik. Ám, hogy mi a szent szar az ott a tetején? Hogy ki tette, szereltethette azt a "karácsonyi díszt" oda? Úristen... ( ld: http://www.youtube.com/watch?v=JWwO6arS7X4 )

Gergely
2011.04.05.
08:13

@mB: Mivel nyíregyháziként az egyetemen írtam egy rövid kis elemzést az egész térről, s az előttem szóló is tágítja az eredeti téma határait, ezért igyekszek átfogó képet adni: sok mindenbe bele lehet kötni, s joggal. Sajnos a bútorok elég rossz minőségben (vagy rossz gondolat szerint) készültek, így hamar elhasználódtak, igen problémás megjelenéssel bírnak már most is (letöredezett lecek). A forma mai, tényleg nem egy kényelmes fajta. Az elhelyezésükkel nekem is van egy kis gondom, talán lehetett volna jobban csoportosítani, de mindezek ellenére a tér él, nyüzsög. Fiatalos, formavilágában és használatában is (tényleg játszanak gyerekek a vízben, a padokon is inkább fiatalokat látni, törökülésben), de mivel a másik térrész, a városháza előtti sokkal visszafogottabb, konzervatívabb, így jól kiegészítik egymást. Szerencsére terekben, parkokban bővelkedünk a városban. Érdemes jobban körbetekinteni, hogy sétáló utcákkal, a Kossuth térrel, tehát a közvetlen környezettel milyen együttest képez az új térrész. Egy összefüggő, jól működő és kellemes térszerkezet részeként szerintem helyén van, működik. A részletekről elmondható, hogy az eredeti elképzelésekhez képest vissza kellett fogni magukat a tervezőknek, így az ötletek nem mindig valósultak meg. Csak példaként - mindenhova rejtett villamos dobozokat terveztek, ám ennek költségvonzata túl nagy volt, de a takarékosság a burkolatok és a bútorok minőségén is meglátszik (a cikkben is emlegetett "beruházói ajándék" eddig terjedt), bár talán még így is megvan egy jó közepes minőség. A sematizált formavilág és anyaghasználat miatt talán tényleg eltűnt egy-két réteg s némi finomság a térről, amit a választott anyagok, fények színe is erősít kicsit, de ez még nem bántó. Ami viszont számomra az, az a templom melletti kovácsoltvas kerítés és a látványterveken még szereplő fasor hiánya (ez utóbbira az erős közművezés miatt nem volt lehetőség) valamint a téren megjelenő elemek sokszínűsége(tűzcsap, villamos doboz, ilyen lámpa, olyan reflektor, kockapad, virágláda). Szóval itt van hiányérzetem, de nem olyan mértékű, ami elvenné a kedvem az egésztől. A szökőkútról pedig - szerintem abszolút jó helyen, jó léptékben, de kicsit nyers részletekkel készült (a szegecselt lemezek nem adnak szép részleteket). Az, hogy megjelenik a víz a téren, hogy megjelenik egy jel ebben a tengelykeresztben (a sétáló utca, valamint a templom - Kossuth szobor - Városháza tengelyében), az nagyon rendjén van. Az, hogy a markáns Kossuth téri fákra reagál a forma, szerintem egy remek húzás. Modern. Mai. Más, mint a környezete. De ettől még nem rossz! Összegezve: a koncepció, a szerkesztési elv, a fő vonalak rendben vannak, de a részletekre nem maradt elég pénz, vagy erő (beszélgetve a tervezőcsapattal, inkább előbbi hibádzott). A tér élhető s szerethető is, bár utóbbit erősen szubjektív dolog, amit sok minden befolyásol (a részletek kialakításán túl az ember ízlés is) Ami a cikket és a kezdeményezést illeti: nagyon veszélyesnek tartom, hogy tetszik-nem tetszik, illik-nem illik alapon bontsunk le már meglévő épületeket, szobrokat. Nem tudom ugyanis, hogy hol lehet ennek a határa. Nyugodtan mondhatná bárki, hogy neki a nem messze álló városalapító atyákat ábrázoló szobor nem tetszik, ráadásul a milleniumi ünnepségekhez sem illett (akkor állították), bontsuk hát le - biztos találna néhány száz hasonló gondolkodású embert egy 120 ezres városban. Kényes kérdés ez, mivel itt elsősorban ízlés dolgáról van szó. Még csak nem is vizuális iskolázottságról, vagy hozzáértésről. Hasonló a helyzet a budapesti 56-os téri emlékművel - nem lenne szabad egyéni, szubjektív véleményeket evidenciává, értékmeghatározóvá emelni, s e szerint dönteni egy művészeti kérdésben. bG

Pákozdi Imre
2011.04.05.
10:56

@Gergely: Világos.

mB
2011.04.05.
20:36

@Gergely: köszönet a kiegészítésért, hozzátételekért!

bardóczi
2011.04.05.
05:09

Lehetetlen nem észrevenni Bán Ferenc korábban leközölt skiccgyűjteménye, és a szobor közötti rokonságot. Ez az életfa-ügy egészen különleges visszatérő álom lehet a mester agyában... http://www.epiteszforum.hu/imagelist/gallery&nid=17384&img_id=84519

mulik.e
2011.04.04.
20:29

Én nyíregyházi vagyok, és igazából laikus, mivel még csak első éves építész hallgató vagyok. Sok ismerősömmel beszéltem már erről, de eddig még senki nem dicsérte meg ezt a szobrot, még soha senki szájából nem hallottam, hogy ez a szökőkút neki tetszene. És én úgy gondolom, hogy a szakmának kellene szolgálni az embereket, és nem az embereknek a szakmát. Lehet hogy mindenhol dicsérték az építészek, de vajon megdicsérik a laikusok is? És kérdés hogy melyik a fontosabb, ha a szakma fogadja el, vagy azok akik mellette sétálnak el minden nap.

csipoficam
2011.04.04.
20:59

@mulik.e: Szerencsére nem proletárdiktatúrában élünk. A ún. "magas" művészet létezik, függetlenül attól, hogy a söpredék "írni-olvasni" nem tud.

sityu
2011.04.04.
22:40

@csipoficam: Má' megbocsáss, de ez a söpredékezés egy kicsit erősre sikeredett. Csak sajnos nem olyan szempontból, mint az életfa. Mert az így fényképről igencsak jónak tűnik.

Barcza Gergely
2011.04.05.
00:02

@sityu: Bontsuk le a templomot is, mert idegesítően kitakar mindent. A sittet, füstölőt, harangot és a rozsdamentes acélt a rakamazi lomosnak el lehetne adni jó áron, így végre építhetnénk valami SZÉPET, olcsón, amit megérdemlünk itt a halálban!

sityu
2011.04.05.
01:49

@Barcza Gergely: Ezt fejtenéd-e ki kevésbé körmönfontan? Amiből alkalmasint egyértelműen kiderülhetnék, hogy milyes' alapállásból ironizálsz épp. Mert nekem nem jött le, hogy mit is akarsz mondani. (bocs) Én egyébként azt akartam jelezni, hogy az életfa kimondottan tetszik; a vizuálisan kevésbé iskolázott polgártársaink lesöpredékezése viszont nem annyira.

Pákozdi Imre
2011.04.05.
05:47

@mulik.e: Éljenek a laikusok :-). A szobor viszont, legalábbis a fényképeken, nagyon szépen mutat. Tere is van, a színe sem szomorú. Valszeg a helyszínen kéne megtapasztalni, mondjuk egy borús hétköznapon, hogy mi lehet vele "a baj". Nekem egyébként azokon a képeken tetszik a legjobban, amelyeken nem zubog a víz...

sanyiahegyről
2011.04.05.
05:51

@csipoficam: csf: szerintem még ezeket a sarkított mondatokat sem értik egyesek ... múlik.e: nem kizárólag szolgálat az építészet, a kérdés sokkal árnyaltabb. a kiszolgálás hihetetlen torzulást okozhat egy-egy ház esetében - leginkább rossz irányba, és talán a mondanivaló is elveszik. ellenben van ahol fontos lehet az alázatosság, de nem olyan áron, hogy kivesszen belőle minden. van olyan kiemelt pillanat vagy helyzet, ahol el kell mondani dolgokat, és egy szobor ilyen. nem lehet mindenhol csak bronzkisfiú. a világ ráadásul megváltozott, és a bronzkisfiúk marhára kevéssé tudják a világot leírni, így kizárólagosságuk totál alkalmatlan köztéri szobornak. a szájbarágos proletárművészet korszaka azért már régen véget ért (talán). egy-egy mű értelmezése, megértése a befogadó feladata. jó esetben a legtöbb ember túllépett a tetszik-nemteszik úton, helyette gondolkodik, értelmez. ellenben ma olyan világ van, amikor a szobrokat kissé gyorsan igyekeznek cserélni ... és lehet ez a betegség gyorsan átterjed majd más építményekre is, végül az emberek jönnek majd ... (halkan megjegyzem, elsőéves építészhallgatóként biztos jóérzés világotmegváltani, de szerintem lehet előbb egy picit csedben figyelni kellene, mert a világ a pillanatnyi látásmódodnál markánsabb árnyaltabb. hasznos dolog lehet a szemlédődés, az önmegfigyelés )

bardóczi
2011.04.05.
06:09

@mulik.e: Kedves mulik.e. Aki ismer, tudja rólam, hogy a részvételi tervezési módszereket, az érintettek korai bevonását, különösen olyan épületek és terek esetében, ahol azok közösségi funkciókat töltenek be, mindennél előbbre valónak tartom. De! Ezek a módszerek arra valóak, hogy lehetőség szerint teljes körűen megismerje tervező, döntéshozó, projektelőkészítő a felhasználói igényeket, a lehető legjobb funkcionális vázat, helyiséglistát, elrendezést, léptéket és mértéket, felületi arányokat találja meg, azaz egy közel tökéletes tervezési program álljon elő, ahol nem csak megszondázott, de teljesített is minden speciális felhasználói igény. Ezeken a kereteken belül azonban a tervezőnek rendelkeznie kell mérnöki és művészi szabadsággal, saját egojának kivetülésével, és ezt a megbízói, használói közösségnek tiszteletben kell tartani. Olyan szobor nem létezik, amely mindenkinek tessen, olyan köztéri alkotás sok van, ami a tömegigényeken felül emelkedve, keveseknek nyeri el tetszését. Egy szobor formavilága, motivumai soha nem közösségi, hanem egyéni produktum. Helye, témája esetleg lehet, sőt kéne hogy legyen! széleskörű, előzetes (nem utólagos) viták tárgya. Mérhetetlenül rosszallom azokat az izlésbeli, hovatartozásbeli, lealacsonyító folyamatokat és vitákat, amelyek már létező alkotások (pl: Rajk veszprémi dekonstruktivista '56-os szobra, az i-ypszilon csoport városligeti minimalista '56-os emlékműve, vagy most éppen Bán Ferenc szürreális életfája körül zajlanak. Ezek egy tőről fakadnak a kényszeres utcaátnevezési hullámokkal, az ideológiai átrendezésekkel, az izlésrendőrséggel, és a szabad gondolat manifesztálásának megakadályozásával. Ez átlépi azt a rubicont, ami a részvételi tervezés valódi célja, és a mocsárba húzó demagógia között feszül!

mB
2011.04.05.
07:29

@bardóczi: Miközben jellemzőpen és általában egyetértünk, most azért hadd vitatkozzak kicsit. .-) A köztéri alkotások ugyan nem olyan módon "funkcionálisak"? mint a közparkok vagy középületek, de tehetőek róluk olyan megállípítások, amik a befogadhatóságukat-elfogaottságukat célozzák. Ebben - az én olvasatomban - a szerző egójának kéne a legkisebb (legalábbis elegendően kis) szerepet játszania. A művész (érzésem szerint - inkább a XX. században vált azzá a művésszé, akinek egója, egyéni9sége van, és "nem lehet megérteni". A művészet a történelem egészében nézve mindig is a közösség, a közös nyelv, a közösen megélhető katarzis lehetősége volt - paradox, hogy mára a művész az, akit "nem lehet megérteni". Persze, mindig vannak és lesznek lassan vagy nehezebben megélhető és elfogadható, lassabban beérő alkotások, de önmagában az alkotó "egójának" ennyire előtérbe helyezésével (ahogy írod) mintha azt is mondanánk, hogy "nem is igazán lehet most se, később se befogadni-elfogadni, ő ilyen volt, én más vagyok, egye fene." Egy köztéri alkotásnak ennél többet kell tudnia, és nem (hangsúlyosan NEM) "l3eereszkednie a tömegekhez", hanem többrétegűen olvashatóvá kell (és KELL) válnia. Azaz: van-e közeli és távoli nézete, finom-e a megmunkáltsága, kínál-e leülési lehetőségeket, jó-e megérinteni, felidéz-e (akár közös) élményeket, emlékeket? (a felsorolás ötletszerű és általános, most nem feltétlenül a fenti szökőkútra, de akár arra IS vonatkoztatva). Azt gondolom (még mindig kicsit vitatkozva ;-)), hjpogy lehet és KELL(ene) is vitatkoznunk köztéri szobrainkról - az igaz, hogy ehhez célszerű megtalálni a helyes "fogást", a helyénvaló hangütést. (Pont ezért tartom [finoman szólva] szerencsétlennek amit szegény mulik.e kapott: szerintem érthető és értékelhető és "vitatkozható" az álláspontja, sajnálom hogy laszok inkább érték az ő személyét, az alkotó személyét mint a vita tárgyát magát... Ha fontos itt és most valami, akkor az hogy tudjunk a tárgyról beszélni. :-)

bardóczi
2011.04.05.
10:41

@mB: megállapítások tehetőek róluk. Elfogadom. Ám mivel itt (köztéri szobor) a funkcionalitás valóban nem olyan mértékű és mélységű rendező elv, mint a befogadó köztér, vagy egy középület esetében, sokkal nagyobb lehet a "költői szabadság". Anélkül, hogy belemennék a nagy művészettörténeti stíluskorszakok elemzésébe, az egyéniség azért (különösen a stíluskorszak váltó esetekben) azért a xx. századnál korábban is "kibukott" és nem vagyok benne biztos, hogy akár az értő kevesek (mecénások) számára is érthető volt saját korában. Ha csak a reneszánszra, ezen belül Michaelangelo és II Gyula pápa állandó húzd meg - ereszd meg játékára gondolok, akkor ez cáfolható.

Én nem mondanám (és állítanám) ezzel összefüggésben, hogy nem lehet később se befogadni-elfogadni, csak annyit, hogy most nem biztos, hogy a többség erre képes. De ez még nem lehet rá érv, hogy bontsuk le. Lehet viszont rá érv hogy ahogy mondod- próbáljuk megérteni és megértetni, azaz érési és érlelési folyamat minden nehezebben érthető mű szempontjából kívánatos. Én azt a társadalmi reakciót tartom károsnak, ami egyből eltűntetni akar, ha valamit nem ért vagy félreért. Ehhez képest a legeldugottabb spanyol kisvárosban, ahol még mindig a falakon érezhető a Franco diktatúra hűvös szorítása, csodálattal tölt el az a nyitottság, amely kisvárosok tereire a spanyol groteszk és szürreál olyan köztéri alkotásait helyezi, amelyek idehaza nemhogy kicsapnák a biztosítékot, de boszorkányperek százait zúdítanák alkotóra, városvezetésre egyaránt. Mi történik? Miért vagyunk ennyire nem befogadóak? Miért zavar bennünket ennyire a szokatlan?

mulik.e-t én személyében egyáltalán nem szándékoztam támadni, az álláspontjával vitatkoztam, sajnálom és bocsánatot kérek, ha ennek ilyen olvasata egyáltalán felmerült. üdv: b.s.

 

mB
2011.04.05.
17:46

@bardóczi: (bocs, most csak röviden: az utolsó bekezdésben [mulik.e] pont nem rád gondoltam, hanem az összes többi hozzászólóra, csak oda fért, elnézést, félreérthető voltam.)

mB
2011.04.05.
19:02

@bardóczi: kicsit hosszabban: érzésem szerint Te inkább a mindenkori szobor-műtárgy témájáról beszélsz, én inkább a megvalósítás milyenségéről, a (mű)tárgyról magáról, annak olvashatóságáról, rétegzettségéről. Nem az foglalkoztat (most), hogy később mennyire lesz elfogadott az életfa és mennyire tekinthető kortársnak vagy haladónak, hanem hogy keres-e, talál-e olyan gesztusokat, amik ezt a folyamatot beindítják? És a felhozott példáid kapcsán: azért az igazán népszerű szökőkutak (emlékművek) kapcsán sem arra gondolnék most hogy értik-e vagy sem, hanem sokkal "tenyerestaplasabb" szempontokra (is): le lehet-e ülni mellé, közelérkezve többet-mást mond-e, mint messziről (ha nem, nem érdemes megközelítenem), szép-e jó-e a megmunkálása, odaállnak-e elé a turisták (vagy odalátogató építészcsoportok) fotózkodni? Keres-e, talál-e közös nyelvet a környező burkolatokkal, utcabútorokkal, térhasználatokkal? Azt gondolom hogy ezek vizsgálható szempontok - és bőven anélkül, hogy a tárgy korszerűségét, önálló művészi értékét, haladó mivoltát akár csak érintenénk is. És olyan párbeszédlehetőségek ezek ugyanakkor, amelyek simán megpendíthetőek volnának egy-egy mű elhelyezésekor - annak művészi értékének, integritásának sérülése nélkül. Szóval a "műalkotások és azok elhelyezése" témakörben nekem jellemzően túl sok az "alkotó személye" (ahogy fogalmaztál: az "ego") és emiatt a bárminemű környezeti párbeszéd vagy kapcsolatkeresés problematikussá válik. Ezért tudunk egy-egy alkotásról csak "igen-nem" módon, "éljen" vagy "boncsák le" tőmondatokkal beszélni.

Pákozdi Imre
2011.04.04.
19:45

Iszonyú erős szobor, erre mondják, hogy a végletekig sűrít... Nem értem a nyíregyháziak problémáját. A belváros főtere megújult, tele tetszetős és funkcionális, derűs és tiszta épületekkel. Ráadásul valaki, aki szereti Nyíregyházát, betett oda egy alkotást, ami fókuszt és távlatot, emelkedettséget és értelmet ad az egésznek. Ha van, ami nem tetszik, azok a vékony, oszlopszerű lámpák, amelyek modoros kis salabakterekként, látványosan vigyázzák az amúgy sikeresen bújkáló eszmei mondanivalót. Na, ezeket lebontanám.

bardóczi
2011.04.05.
11:27

@Pákozdi Imre: Segédanyagként, az eligazodást segítendő idetöltöm a 2010: tájodüsszeia katalógus vonatkozó 63. oldalát, ahol a szerzők rövid leírása és néhány kép található a térről.



Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk